A lelet fontos új információkkal szolgál a régió 143 millió évvel ezelőtti ökoszisztémájáról.
Thaiföld északkeleti részén egy eddig ismeretlen, gigantikus méretű szauropoda dinoszaurusz maradványait azonosították a kutatók. Az Uragasaurus kalasinensis felfedezése jelentősen kibővíti az extrém hosszú nyakú őshüllők eddig ismert ázsiai elterjedését, a fajt ráadásul mindössze egyetlen, különleges anatómiájú csigolya alapján írták le.
A thaiföldi Mahasarakham Egyetem kutatói – Apirut Nilpanapan vezetésével – egy új szauropoda dinoszauruszfajt azonosítottak Thaiföld északkeleti részén. Az Uragasaurus kalasinensis névre keresztelt őshüllő már a tizenötödik dinoszauruszfaj, amelyet az ország területén fedeztek fel, így a lelet fontos új információkkal szolgál a régió 143 millió évvel ezelőtti ökoszisztémájáról. A kutatás szerint a lelet idejében a területet egy tavakkal és folyókkal szabdalt, kiterjedt ártér borította – írja az IFL Science.
Bár a szauropodák a valaha élt legnagyobb méretű szárazföldi állatok közé tartoztak, az új fajt mindössze egyetlen, viszonylag jó állapotban fennmaradt elülső hátcsigolya alapján írták le, amely a Phu Kradung geológiai formációból került elő. A fosszília töredékessége ellenére a szakemberek megállapították, hogy a csont egyedi, Y alakú felépítése elegendő tudományos bizonyítékot szolgáltat egy eddig ismeretlen faj azonosításához.
A faj tudományos elnevezése az ősi szanszkrit „uraga” (azaz kígyó) szóból ered, amely az állat rendkívül hosszú nyakára utal, míg a kalasinensis jelző a felfedezés helyszínére, Kalasin tartományra hivatkozik.
Az Uragasaurus a Mamenchisauridae családba tartozik; ebbe a csoportba sorolják azokat a szauropodákat, amelyek testarányaikat tekintve is a legextrémebb nyakhosszal rendelkeztek. E család egyik legismertebb képviselője, a Mamenchisaurus sinocanadorum nyaka például elérhette a 15 méteres hosszúságot, ami az állat teljes testhosszának közel felét tette ki.

Fotó: Pakorn Chotchaiyaporn (Jæsica ẞababi) / Scientific Reports
Az extrém hosszú nyak evolúciós szerepe a paleontológusok körében máig aktív kutatási terület. Prof. Paul Barrett, a londoni Természettudományi Múzeum szakértője korábban rámutatott, hogy bár a hosszú nyak elsődlegesen a hatékonyabb táplálkozást szolgálhatta, más funkciókat is betölthetett. A szakember szerint a modern zsiráfokhoz hasonlóan a nyak a szexuális szelekcióban, illetve a hímek közötti – párválasztáshoz és területszerzéshez köthető – fizikai küzdelmekben is szerepet játszhatott, bár megjegyezte, hogy ezek az elméletek egyelőre spekulatívak.
A felfedezés paleontológiai jelentőségét növeli, hogy alapjaiban módosítja a mamenchiszauruszok földrajzi elterjedéséről alkotott korábbi képet. Ezeket az őshüllőket sokáig kizárólag kelet-ázsiai (elsősorban kínai) endemikus csoportnak tartották, és felmerült, hogy evolúciójuk egy jura kori elszigetelt szárazföldön zajlott. Az elmúlt években azonban a tanzániai Wamweracaudia maradványai, valamint szibériai leletek bizonyították a csoport kiterjedtebb jelenlétét. Az Uragasaurus kalasinensis thaiföldi azonosítása pedig – amint azt a Scientific Reports folyóiratban publikált tanulmány is kiemeli – megerősíti, hogy a család elterjedési területe a korábban véltnél is nagyobb volt, és egészen Délkelet-Ázsiáig húzódott.
![]()