A kutatók középkori könyvek pergamenjéből nyert DNS segítségével rekonstruálták a juhhimlővírus több mint 3500 éves történetét. A vizsgálat különlegessége, hogy a genetikai nyomokat olyan állati bőrök őrizték meg, amelyeket évszázadokkal ezelőtt könyvek készítéséhez használtak.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmányban genetikusok, történészek és virológusok közösen vizsgálták a Kr. u. 8. és 14. század között készült könyvekhez használt állati bőröket. A kutatók összesen 21 juhhimlővírus-genomot azonosítottak, amelyek kora Kr. e. 1700 és Kr. u. 1917 közé tehető.

A minták között juh-, kecske- és borjúbőrből készült pergamenek is szerepeltek. A mostani eredményeket korábbi régészeti mintákkal és a vírus modern változataival összevetve a kutatók rekonstruálni tudták a juhhimlő evolúcióját több mint három és fél évezreden keresztül.

A kutatás egyik legérdekesebb része maga a mintavétel. A tudósok egy radírral dörzsölték át a régi pergament, majd az így keletkezett apró radírmaradványokból próbáltak genetikai anyagot kinyerni. A módszer a beszámolók szerint nem károsítja a történelmi dokumentumokat, ráadásul a könyvek tisztításánál a restaurátorok is használnak hasonló technikákat.

A középkorban egy könyv elkészítése rendkívül költséges vállalkozás volt. Egyetlen Biblia elkészítéséhez akár több tucat állatra és több száz állati bőrre is szükség lehetett. Joanna Story, a Leicesteri Egyetem történésze szerint ezért egy régi könyv bizonyos értelemben egy egész nyáj vagy csorda lenyomatát őrizheti.

A kutatók szerint ez azt is jelenti, hogy a világ könyvtáraiban és levéltáraiban még számos olyan pergamen lehet, amely állatok egykori betegségeinek genetikai nyomait őrzi.

A juhhimlő napjainkban is komoly problémát jelent a gazdák számára. A gyorsan terjedő fertőzés különösen a fiatal állatokat veszélyezteti, a túlélő juhoknál pedig a gyapjú-, hús- és tejtermelést is visszavetheti.

A kutatók szerint a vírus története szorosan összefügghet azzal az időszakkal, amikor az emberek egyre nagyobb számban kezdték tenyészteni és zárt körülmények között tartani a juhokat. A vizsgálat alapján a juhhimlő a hasonló betegségektől valamikor a korai bronzkorban, nagyjából Kr. e. 3000 körül válhatott különálló betegséggé.

A nagyobb, egymáshoz közel tartott nyájak kedvező körülményeket teremthettek egy olyan vírus számára, amely később kifejezetten a juhokat fertőzte. A borjú- és kecskebőrből származó vírus-DNS jelenléte ugyanakkor arra is utalhat, hogy a kórokozó más állatfajokat is megfertőzhetett, vagy a pergamen készítése során kerülhetett át más bőrökre.