Több mint száz év után új pingvinfaj azonosításáról számoltak be kutatók: a madár a távoli Kerguelen-szigeteken él, és külső megjelenése alapján alig különbözik közeli rokonaitól. A genetikai elemzések azonban egyértelmű eltéréseket mutattak.

A kutatók nem kizárólag a genetikai eltéréseket elemezték. Összehasonlították többek között a madarak testméretét, színezetét, hangját, költési időszakát, táplálkozását és viselkedését is.

Az újonnan azonosított délkeleti szamárpingvin a Pygoscelis kerguelensis tudományos nevet kapta. A faj a Kerguelen-szigeteken, valamint feltehetően a közeli Heard-szigeten él.

Külsőre erősen hasonlít más szamárpingvinekre: fehér hasa és fekete háta van, és csupán kisebb különbségeket figyeltek meg például a testméretében és a hangadásában. Genetikai állománya azonban egyértelműen elkülönül a többi populációétól.

Az ilyen élőlényeket a tudomány kriptikus fajoknak nevezi. Ezek külső jegyeik alapján nehezen különíthetők el közeli rokonaiktól, genetikai szempontból azonban önálló fajnak tekinthetők.

A kutatás további fontos eredménye, hogy három, korábban alfajként számon tartott szamárpingvin-populációt is önálló fajként határoztak meg. A vizsgálat alapján így összesen négy különálló szamárpingvinfajról beszélhetünk.

A tudósok becslése szerint ezek fejlődési vonalai az elmúlt 300–500 ezer évben váltak el egymástól. Ebben a földrajzi elszigeteltség mellett az antarktiszi poláris front is szerepet játszhatott. A Déli-óceánnak ezen a határterületén jelentősen változik a víz hőmérséklete és sótartalma, ami a tengeri állatok mozgását is korlátozhatja.

A szamárpingvinek számos rokonukkal szemben kevésbé válogatósak a táplálékban. Halakat, krillt, tintahalakat és más tengeri állatokat egyaránt fogyasztanak, ezért általában nem kell rendkívül nagy távolságokat megtenniük a költőhelyektől táplálékért. Ráadásul rendszeresen ugyanazokra a fészkelőhelyekre térnek vissza. A távoli szigeteken élő, egymástól elszigetelt populációk emiatt hosszú időn keresztül viszonylag kevéssé keveredhettek egymással. Fokozatosan saját környezetükhöz alkalmazkodtak, a különbségek pedig genetikai állományukban is megjelentek.

A genomok elemzése arra is rávilágított, hogy az egyes fajok eltérő környezeti körülményekhez alkalmazkodtak. A Science Daily beszámolója szerint az Antarktiszon élő déli szamárpingvinnél például több olyan genetikai sajátosságot találtak, amely a hőtermeléssel, a zsíranyagcserével és a fény érzékelésével függ össze.

Más populációknál a merülési teljesítményhez, az oxigénfelhasználáshoz, az emésztéshez vagy az izmok működéséhez köthető genetikai eltéréseket azonosítottak.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy az éghajlatváltozás mellett más veszélyek is fenyegetik a pingvineket. Ezek közé tartozik az élőhelyek pusztulása, a behurcolt ragadozók, például patkányok és kutyák jelenléte, a kereskedelmi halászattal kialakuló verseny, valamint a halászhálókba történő véletlen beleakadás.

A most létrehozott genetikai adatbázis a fajok rendszertani besorolásán túl a természetvédelemben is hasznos lehet. A kutatók már azt is vizsgálják, vannak-e olyan genetikai eltérések a pingvinek között, amelyek összefügghetnek a madárinfluenzával szembeni ellenálló képességgel vagy fogékonysággal.

Az ilyen genetikai sajátosságok feltérképezése segíthet annak meghatározásában, hogy mely populációk lehetnek különösen veszélyeztetettek.

A kutatásban chilei és amerikai tudósok mellett többek között ausztrál, spanyol, dél-afrikai, brit, francia, argentin és brazil szakemberek vettek részt.